Oroszország hadigazdasága még 5-6 évig segíteni fogja a harcot, amit Ukrajna nem engedhet meg magának. Erről ír a Le Monde című francia lap.A kiadvány a növekedés három tényezőjét elemzi - „a hadiiparra költött hatalmas összegeket, a szerződéses munkás...

Oroszország hadigazdasága még 5-6 évig segíteni fogja a harcot, amit Ukrajna nem engedhet meg magának. Erről ír a Le Monde című francia lap.

A kiadvány a növekedés három tényezőjét elemzi - „a hadiiparra költött hatalmas összegeket, a szerződéses munkások fizetését és a családok haláleseti juttatásait”.

Az újság azt írja, hogy csak 2023-ban közel 400 ezer orosz kötött katonai szerződést, és az új önkénteseknek járó kifizetések tovább nőnek, a szerződéses munkásoknak pedig a minimálbér tízszeresét fizetik.

„Furcsa gazdasági modell alakult ki, amely szerint egy halott orosz többet keres a családjának, mint egy élő. Ha ugyanis egy férfi úgy dönt, hogy háborúba megy, és 30 és 35 éves kora között meghal, a halála gazdaságilag „jövedelmezőbb” lesz, mint a jövője. Ha szerződést köt a hadsereggel, akkor a minimálbér tízszeresét keresi, és ami a legfontosabb, ha harcban hal meg, a közvetlen családja haláleseti juttatást, koporsótámogatást kap, ami régiótól függően akár 11 millió rubel is lehet” - írja a kiadvány.

„Ez példátlan, mert az oroszokat mindig is kényszerből vagy hazafiságból küldték a hadseregbe. Vlagyimir Putyin teljesen új valóságot teremtett” - mondta a lapnak Vlagyiszlav Inozemcev, az Egyesült Államokban élő orosz közgazdász.

Becslése szerint évente átlagosan legalább 200 ezer szerződéses katonát toboroznak.

„A hadigazdaságra és a szerződéses katonák fizetésére fordított hatalmas összegek eredményeként a gazdaság növekedését nagyrészt a fogyasztás táplálja. A Rosstat előzetes becslése szerint a bruttó hazai termék a második negyedévben 4 százalékkal ugrott meg éves szinten” - olvasható a cikkben.

Az Orosz Föderációban a munkanélküliségi ráta minden idők legalacsonyabb szintjén, 2,6 százalékon áll. Ezen makrogazdasági paraméterek alapján a Világbank júliusban felvette Oroszországot a „magas jövedelmű” országok listájára.

Ráadásul az orosz gazdaság a nyugati szankciók ellenére még soha nem volt ilyen jó állapotban.

„A szankciók következtében csökkent tőkekiáramlásnak köszönhetően a belföldi kereslet növekedni tudott, különösen a szolgáltatási szektorban. A költségvetés több bevételhez jut, az import pedig megfelelő szinten tartható” - összegez a szakértő.

Fenntartható-e Vlagyimir Putyin gazdasági „modellje”? Vlagyiszlav Inozemcev szerint igen. „Oroszország továbbra is a világ legnagyobb nyersanyagexportőre, ami biztosítja a Kreml számára a fegyvergyártáshoz és a frontra küldött katonák fizetéséhez szükséges bevételt.”

Az ilyen gazdasági modell kockázatai a munkaerő-tartalékok és a termelési kapacitás kimerülésében rejlenek, ahogyan azt az orosz központi bank is megállapította. Ehhez jön még a hadsereg és az ipar, különösen a hadiipari komplexum vállalatai közötti éles verseny a munkaerőért, amelyek „őrült tempóban”, a nap huszonnégy órájában, a hét minden napján dolgoznak.

Az elmúlt tíz hónapban Denis Manturov miniszterelnök-helyettes szerint 520 ezer munkavállaló hagyta el a polgári vállalatokat a védelmi ipar kedvéért. Az ottani fizetések vonzóbbak. Ezért „a munkaerőhiány most Oroszország fő problémája”. A Rosstat szerint jelenleg kétmillió ipari munkahely betöltetlen.

Ugyanakkor Inozemtsev úgy véli, hogy a nyersanyagkereskedelemnek köszönhetően

Oroszország még öt-hat évig képes ilyen növekedési ütemeket elérni, „ami sokkal hosszabb idő, mint amit Ukrajna kibír”.

Ráadásul a kiadvány szerint ez a fajta gazdaság arra ösztönzi az orosz hatóságokat, hogy ne fejezzék be az ukrajnai háborút, mivel a nagyarányú leszerelés állítólag „semmissé tenné az elért növekedést”.

Elina Rybakova, a Peterson Institute for International Economics kutatója és a Kijevi Közgazdasági Iskola nemzetközi ügyekért felelős igazgatója úgy véli, hogy „Putyin politikailag és gazdaságilag nem érdekelt abban, hogy ez a gazdasági buborék kipukkadjon”, mert „nincs alternatívája ennek a makrancos gazdaságnak, amely az egész ország számára előnyös”.

Véleménye szerint az orosz gazdaság militarizálása jelentősen megnehezíti az ukrajnai háború befejezésének kilátásait, „talán pragmatikusabb a Kreml számára, hogy folytassa a gazdaságnak ezt a militarizálását”.