Az 55 éves török származású Cem Özdemir Németországban született, mindössze 16 évesen csatlakozott a Német Zöldekhez, és 29 évesen választották a Bundestag képviselőjévé. 2008 és 2018 között vezette a Német Zöldeket. A legutóbbi, szeptember 26-i általá...

Az 55 éves török származású Cem Özdemir Németországban született, mindössze 16 évesen csatlakozott a Német Zöldekhez, és 29 évesen választották a Bundestag képviselőjévé. 2008 és 2018 között vezette a Német Zöldeket. A legutóbbi, szeptember 26-i általános választásokon rekordmagas, 40 százalékos szavazatot szerzett Stuttgartban a helyi szavazókörében.

A politikus a Frankfurter Allgemeine Zeitungba írt egy cikket.

A lányom jövőre érettségizik. Azon gondolkodik, hogy mi jöhet utána, milyen szakon tanuljon, milyen pályát szeretne választani. Jól emlékszem, milyen érzés volt ez a meghatározó életszakasz, még ha negyven évvel ezelőtt is: az élet végtelennek tűnik, ahogy a lehetőségek is. De az ország időközben érezhetően megváltozott. Őt hallgatva nem vagyok benne biztos, hogy ma olyan gondtalan a felnőtté válás, mint amilyennek akkoriban éreztem magam - kezdi az írását Özdemir.

Amikor nagykorú lettem, német állampolgárságot kértem, és lemondtam török állampolgárságomról, a Német Szövetségi Köztársaság valójában már a bevándorlás országa volt. De egy olyan, amely ezt nem akarta beismerni magának - és inkább magára hagyta az integrációt, a Németországba érkezést vagy a nyelvtanulást, ahelyett, hogy szembenézett volna a valósággal, amelyet a toborzási megállapodások révén maga teremtett. A nemrég megválasztott Helmut Kohl szövetségi kancellár azt fontolgatta, hogy minden második Németországban élő törököt visszaküld Anatóliába. Az akkori kormány által 1983-ban elfogadott „törvény a külföldiek visszatérési hajlandóságának ideiglenes előmozdítására” 10.500 márka jutalmat ajánlott fel - írja.

Özdemir arról ír, hogy a családja nem akart már visszatérni Törökországba, szülei munkások voltak.

Nagyra értékelték a német erényeket és a demokratikus rendszer megbízhatóságát. Baden-Württemberg már régóta az otthonunk volt - tette hozzá.

A miniszter azonban itt ezen a ponton kitért az országban elszabadult migrációra:

De ez nem az én utamról szól. Büszke vagyok arra, hogy német állampolgár vagyok, és hogy miniszterként és parlamenti képviselőként szolgálhatom ezt az országot. De a magánéleti gondolataim jelenleg inkább arról szólnak, hogy milyen élet vár majd a gyermekeimre. Ezért nem csak Özdemir úr, a politikus ír itt, hanem Özdemir úr, az apa is. És apaként - még inkább, mint politikusként - az a feladatom, hogy útmutatást adjak. Rendezni, hogy mi történik körülöttünk. Miközben különösen a fiatalabb generációnak megalapozott aggodalmaiknak kellene lenniük, aggodalmaknak a "tekintélyelvű erők felemelkedése, háborúk, polgárháborúk és elnyomás, a klímaválság és a fajok kihalása miatt", jelenleg egy egészen más téma uralja a vitákat, és nem csak nálunk. Ezért kell sürgősen foglalkoznunk a migráció kérdésével, hogy egyáltalán lehetővé váljon a más, sürgős témákról szóló vita. Méghozzá két irányban: külön a legális és külön az illegális migrációról. Különválasztani a politikai menedékjogot és a bevándorlást. Az iránytű elcsúszott. Itt az ideje, hogy újra helyes irányba állítsuk - picsogja Özdemir.

A politikus elmesélte, hogy

Berlinben, amikor kint van a városban a lánya, gyakoribb, hogy migráns hátterű férfiak kellemetlenül bámulják vagy szexualizálják őt vagy barátait. 

Sok nőhöz hasonlóan ő is kifejlesztette a védekezését az ilyen támadások ellen. De érzem, mennyire zavarja. És mennyire csalódott, hogy nem foglalkoznak agresszívebben azzal, ami mögötte áll: a patriarchális struktúrákkal és a nők szerepével sok iszlám országban - írja.

Özdemir szerint a csökkenő születésszám és a szakképzett munkaerő hiánya miatt "hazája" a bevándorlókra van utalva. Akik pedig jönnek, meglepődnek azon, hogy mennyire nincs felkészülve ez az ország rájuk. Ismerem az érzéseknek ezt a konfliktusát, még a pártomból és a politikai környezetemből is - teszi hozzá.

Nem hagyhatom figyelmen kívül a lányom tapasztalatait. Apaként nem akarom, politikusként nem szabad. Ha választ akarunk adni arra, amit a mindennapjaiban tapasztal és ami foglalkoztatja, akkor mindenekelőtt egy dolgot kell tennünk: kimondani, ami van. Meglátni és megnevezni a mögöttes valóságot. És beismerni magunknak, hogy túlságosan elkényelmesedtünk saját magabiztosságunk visszhangkamrájában - bal- és jobboldalon egyaránt - közölte a politikus.