1000. nap
- 2024. november 19.
1000 napja követem a háborút. Minden egyes napom erről szól. Én aztán megnézem, hogy mit mond egy okos Tarjányi és meghallgatom az összes háború szakértőt. Elolvasom a mainstream médiát és ránézek az orosz híroldalakra.
Aztán összerakom magamban a sztorit.
Én azt is megértem, hogy ez a "lőjetek mélyen Oroszországba" duma is csak "fél komoly" vergődés. (Direktbe nem merik bejelenteni.)
Lehozza a Washington Post névtelen forrásokra hivatkozva. Aztán 3 másik lap ködösít, cáfol, nem úgy volt, blablabla. Joe Biden azt sem tudja, hogy merre van előre, nincs gazdája a szarnak. Senki nem nyilatkozik érdemben. Közben bekapcsolódnak a franciák, meg a britek. "Mi is, Mi is! Csináljuk!!!"
Aztán megint cáfolat érkezik... Oké, csak van egy másik oldal.
Az orosz nem fogja ezeket félvállról venni, nyilván fel fog készülni, és reagálni fog. Az orosz hírszerzés a legjobb a világon, nem lehet őket hülyének nézni.
Nem is értem. Hogyan lehet komolytalannak venni az oroszokat... Kínával, Iránnal, Indiával (több atomhatalommal) Észak-Koreával, és Belarusszal az oldalán...
Agyrém! Azokat az országokat nem Ursulák, Emmanuelek meg Olafok vezetik, komoly államférfiak.
Viszont azt is megértem, hogy a Nyugat ennyi pénz és fegyver elégetése után nem akar megszégyenülni. Ez nem Afganisztán, ebbe a szarba már túlságosan beletapostak.
Igazi patthelyzet van most.
1000 napja tart a háború a szomszédunkban.
Sajnos a neheze csak most jön. Donald Trumpot januárban iktatják be. A vesztes Demokraták Bidennel az élen mindent el fognak követni, hogy eszkalálják az ellenségeskedést. Csak az oroszok türelmében bízhatunk. A Nyugat nem fogja beismerni, hogy veszítettek, az orosz is büszke, tartja magát a terveihez. De van az a pont, amikor már elszakad a cérna.
A legnehezebb, legveszélyesebb két hónap jön. Úgyhogy bízzunk a Jóistenben, hogy nem lesz baj...