Vasárnap éjjel:

Óriási sokk. Padló. Telnek az órák. Pislogok.

De...

Nem lesz képes kormányozni a laborpatkány.

Kezd összeállni a kép.

3 hónapja sem lesz.

Ha csak Csipke Józsika meg a Gundalf nem varázsol olajat meg gázt valahonnan.

Poloska felett ott van a Demoklész kardja. A videó most fog jönni...

Plusz olyan válság jön, amiből nem fog tudni jól kijönni a kikormolt seggű.

Jó hülyére vettek titeket.

Az Uniónak nincs pénze. Azt várhatjátok.

Megy a 90 milliárd euró a szomszédba. Ráadásul olyan válság jön, amit nem fog túlélni a srác.

Usa, orosz, Kína, de még a törökök is ki fogják nevetni.

Szóval ti nem Orbánnal basztatok ki, hanem saját magatokkal...

Majd az Orbán helyrerakja megint a romokat. Ne aggódjatok!

Taps!

Hétfő reggel:

Felkeltem, kávé...

Több tucat hívás, mindenki rottyon. Messengeren ír mindenki..

Itt könnyebb. Bár, én lófaszt sem tudok arról, hogy mi történt...

Nem találom a szavakat. Sok a kérdés bennem.

Amikor a csillagok állása, nemzetközi színtéren minden klappol.

A kelet-európai országok jobbra fordulnak... visszajött Babis, Fico...stb stb..

Hatalmas veszélyek leselkednek ránk.

Migráció, LMBTQ, energiaválság, HÁBORÚ... Ez az utóbbi a legmelegebb.

A gyerekeinket vihetik el...

Akkor miért esünk pofára?

Én nem nagyképűségből voltam magabiztos.

Az elmúlt pár héten százak kérdezték: mit érzek? Én mindenkit nyugtattam, nyerünk. Nincs más lehetőség. 

Minden mellettünk szólt. Aki ismeri a politikát, az látta, hogy mennyire rendben voltunk. Az Orbán milyen kampányt tolt... stb.

Fáj ez nagyon. Az ország sorsa miatt. És féltem a gyerekem jövőjét.

Most 50 évesen megint 2006-ot kell játszanunk... beszarás.