Soros, Rothschild, Macron, Zelenszkij, Ursula – az Epstein-koalíció rémvilágának front- és háttéremberei, az új Bábel építészei világszerte ünneplik tegnapi győzelmüket. 

S velük örvendenek Budapesten azok a faunarcú alakok, akikhez hasonlók Tormay Cécile Bújdosó könyvében, a tanácsköztársasági hóhérok közt, vagy az evangéliumokban Barabást kiáltó tömegben lehettek.

Eközben elnézem azokat – köztük sok ismerősömet is –, akik most ujjonganak és ünnepelnek; akik elhitték, hogy mindezt ők tették, róluk szólt, értük történt. Legtöbbjük láthatóan nem rendelkezik mélyebb irodalmi, történelmi, vallási, filozófiai, pszichológiai vagy politikai ismeretekkel, de még elemi életösztönnel vagy veszélyérzettel sem. Így fel sem merül bennük – még derengésszerűen sem –, hogy hasznos idiótaként miféle szörnyalakok kezére adták saját magukat és azokat, akik – velük ellentétben – megőrizték józan eszüket, felelősségérzetüket és morális iránytűjüket.

Természetesen mindennek meg kellett történnie; a korszellem végzetszerűen, elkerülhetetlenül bontakoztatja ki azt, aminek jönnie kell. 

Ez persze nem menti fel azokat, akik önként nyitották ki a juhakol ajtaját a farkasok előtt.

„Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik.”

(Máté 18:7)