„Akkor van a vezérnek jelentősége, ha az árulás kultusszá válik. Ha ünneplik. Ha azoktól, akik kifejezetten bizalmi vezetőpozíciókat kaptak a NER-től, majd kipattantak, 

senki nem azt kérdi, hogy bocs, haver, hol voltál te akár egy évvel ezelőtt is? 

Aki árulással, a felesége lehallgatásával csinálja meg a politikai szerencséjét, az egyben mintát is ad az őt követő tömegnek. És akármilyen rosszul kormányoz egy miniszterelnök egy kormányt, ha valaki leteszi az esküt egy fegyveres testületnél, vagy nagykövetnek áll, az fogja be a száját a kormány mellett is, a kormány ellen is. Az, aki most megszegi köztisztviselőként, nagykövetként, rendőrként, alkotmányvédelmi vagy fegyveres tisztként, bíróként az esküjét, az meg fogja szegni a következő kormány alatt is, ebben legyen mindenki teljesen biztos. 

Az árulást, ha ünneplik, ha az árulás tort ülhet, arra az egész ország rá fog menni. 

És ez innentől már nem morális kérdés, hanem hogy egyáltalán lehet-e működtetni Magyarországot.”