Úgy tűnik, a nemzeti emlékezet frissítésre szorul, mert egyeseknél a "köszönöm" szót végleg törölte a szoftverfrissítés.

Itt van ez a hárommillió-valahányszázezer honfitársunk, akik - vélhetően a túl sok okostelefon-nyomkodástól fellépő ujjerő-túltengésükben - behúzták az ikszet a Káosz Kapitányra.

Ez az új vezérlő csillag pedig, aki még a pártpolitikai hátsó udvar kispadjáról is lebukfencezett, most a Karmelita ablakában füstölögve játssza a modern kori Robespierre-t, miközben a nép még nem is sejti, hogy a megváltás helyett csak egy mínusz egyes szintű emberi minőséget kapott a csomagban.

De nézzük a díszpéldányokat, a politikai gravitáció bajnokait, akik olyan mélyre hajoltak, hogy már alulról szagolják a jóérzést!

Először is itt van az Űrhajósunk, aki a jelek szerint a kozmoszban felejtette a lojalitását. Milyen szép is a modern hála: az állam kilövi a csillagok közé, ő meg hálából a landolás után rögtön beáll a szekta sorába. Tiborunk valószínűleg a súlytalanság állapotában jött rá, hogy a Bosch-gyári gépészkedésnél is van lejjebb, például oda piszkítani, ahol a rakéta-üzemanyagot és a rántott húst kapta. Szülei helyében én a Holdig pirulnék.

Aztán ott a Nobel-díjas Tanácsadónk, aki úgy tűnik, a molekuláris biológia után most a politikai kaméleon-tan doktorává is avanzsált. Miután minden lehetséges kitüntetést bezsebelt, hirtelen rájött, hogy a globalista bábszínházban is van egy üres szék számára. Most majd tudományosan vezeti le nekünk, miért jobb a fizetős vizitdíj a kórházi ágyon, miközben a háttérben valahol halkan felsír egy nemzeti becsületrend.

És persze nem feledkezhetünk meg a Hunyadi-imitátorról sem. Gellért barátunk a filmvásznon törököt ver, a való életben viszont azokkal parolázik, akik egy csillaggal honorálták a munkáját a neten. Igazi szakmai bravúr ez, kérem, úgy tetszelegni a nemzeti hős szerepében, hogy közben a karaktert gyalázók táborában keresed a tapsot. Erdélyi színjátszókör? Ott legalább volt tartás, nem csak jelmez.

Végezetül üzenném a Legfőbb Jakobinusnak, hogy a történelem kereke néha gyorsabban forog, mint a propagandagépezet. Volt itt már 133 napos dicsőség meg elhúzódó búcsú keringő is. A szavazók előbb-utóbb rájönnek, hogy a kaviár ígérete mögött csak a megszorítások száraz kenyere van. Amikor pedig rájönnek, hogy a vezérük csak egy bosszúszomjas gyogyós, mi ott leszünk. Mert az utca nem felejt, és az ősz - akárcsak húsz éve - most is tartogat némi forróságot.

Csak aztán ne lepődj meg, ha a végén a tükör is rád köp vissza!

KÖVESD BE A HIDEGZUHANY MONCSIVAL OLDALT A FACEBOOKON!